Így spórolnak a magyarok

Legkedvesebb családtagom beteg.
 
Egy egyszerű torokgyulladásnak indult, de a tartós, lázcsillapítóra sem lankadó 39.5C-os láz láttán már gyanakodni kezdtünk. A baj természetesen vasárnap jött. El az ügyeletre! "Betegeknek az udvarra autóval behajtani tilos!" – így a tábla. Bravo! Az asszistens élből hazaküldött minket, mert az orvos háznál van. Egyébként is miért vett be a beteg kétféle lázcsillapítót, amikor azt tudhatnánk, hogy nem szabad. Mire mondtuk, hogy mindkét lázcsillapítónak van egy adagolása és túlléptük volna a napi adagot, azt meg még annyira sem szabad. Jól kezdődik: lecsesznek bennünket az első mondattal, ráadásul jöhetünk újra. Mintha lázasan az ember egyetlen szenvedélye a vitatkozás lenne.
 
A második alkalommal – telefonos egyeztetést követően – már biztosra mentünk. Ott is volt a doki. Bár tudták, hogy mi már jártunk ott, nem hívtak be bennünket rögtön, ki kellett várni a sort. De hát nem akarok én túl sokat? Fel is írt egy szerény, ámde nem sértő összegért (2500.-) egy gyógyszert. Hétvégén természetesen ügyeleti díj is van.
 
A helyzet éjszaka nem javult. Sőt, ma, napközben romlott. Most már a mirigyek is beduzzadtak. Alig tudja fordítani a fejét.
 
Nosza, el az FOG -ra (a laikusokat megtévesztendő így hívják a Fül-, Orr-, Gégészetet) lázasan, a 33C melegben. Tegnap hőségriadót jelentettek be (nem kellett volna: érezzük). Szakorvos megnézi és kijelenti: az első gyógyszer nem jó erre az esetre. Felír egy másikat. Öveges professzor könyve jut eszembe: "Kísérletezzünk és gondolkozzunk!" De ő valahogy mindig rájött első nekifutásra a helyes megoldásra!
 
A baj az, hogy – a kórházakhoz hasonlóan – az orvosoknak is van költségkeretük. Havonta egy adott összegért írhatnak fel gyógyszert és kész. Ha túllépik a keretet, saját pénzből fedezik a hiányt. Ezzel az egyszerű szabállyal rá vannak kényszerítve, hogy mindig az olcsóbb szert javasolják – akár hat, akár csak öt. Mivel az esetek többségében csak öt, a beteg először megveszi a "nem jó" gyógyszert,. majd kénytelen megvenni a "jót" is. Vagy legalábbis azt, amiről reméli, hogy már használ is – azon kívül, hogy még drágább.
 
És a statisztikákban mi jelenik meg: az olcsóbb és drágább gyógyszerek hasonló arányban fogynak. Hogy mi mennyire hatott, az kit érdekel? Az eüreformereket pl. egyáltalán nem.
 
Na, így spórolnak a magyarok.
Reklámok
Kategória: Egyéb
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Így spórolnak a magyarok bejegyzéshez

  1. Zoltán szerint:

    Szia Laci!
     
    Köszi minden jótanácsot! Nem fogod elhinni, de az EÜ reform eredményeként kisvárosunk is a BGYK-hoz tartozik! Alapvetően mi is elégedettek vagyunk vele, bár Zita 3 hete épp ott tett szert egy kullancsra :-) Épp ezért először Lime-kórra gyanakodtunk, de az okosok később kizárták ezt a lehetőséget.
     
    Horváth Ágnes másik poénja pedig az, hogy a szentendrei felnőtteket a kistarcsai Pest-Megyei kórházba küldik.
     
    Csak beteg ne legyen az ember! "Mert bibor-bársony vendégség-/Nél jobb egy napi egészség" (Karinthy F. – Szabolcska Mihály)

  2. László szerint:

    ehh….az előbb lemaradt,
     
    LaszloG voltam, a betegnek jobbulást!

  3. László szerint:

    Zoli,
     
    dobtam mailt…

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s