BÖF

Amikor elkezdtem, elhatároztam, hogy nem írok ilyenekről a blogomban, de ma megint alkalmat adtak rá.
 
Ma kirándultunk a Mátrában. (Parádfürdő, Ilona forrás/vízesés és környéke.) Az őszi erdő most a legszebb. És ott nem is fújt a szél. Este bekapcsoltam a TV-t és amint látom, az utcákon már megkezdődött a Budapesti Őszi Kultúrális Fesztivál. Autó borogatós-, molotov koktélos-, vízágyús látványosságok. Nem mondom: nem volt sok elvárásom a mai TV műsorral kapcsolatban, de ez már mégiscsak sok. Ha nem tudok ott lenni, akkor nézzem a "live action"-t?
 
Borzasztó, hogy a mi népünknek nem maradt már egy normális ünnepe sem.
 
  • Március 15. régen arról szólt, hogy kit vertek meg jobban és ártatlanabbul, ha egységnyi sugárnál nagyobb kokárdával ment ki a Petőfi szoborhoz. Most  arról szól, hogy ki kit dobált meg tojással, kinek a beszéde alatt sípoltak hangosabban és hány évig hordja a kokárdát és aztán miért nem hordja mégsem addig.
  • Augusztus 20. két éve arról szól, hogy ki a felelős az időjárásért. Ez önmagában véve is hülye kérdés, de hogy mostantól minden évben erről beszéljünk?
  • Október 23. ahelyett, hogy egy rettenetes birodalom hatalma ellen irányuló forradalom vidám, felszabadult ünnepe lehetne (uis annak indult), már régen arról szól, hogy ki volt többet börtönben utána és hogy kinek a fia nem mehetett egyetemre. (Tudjuk! De nem hát épp erről szólt a birodalom és nem épp ezért volt a forradalom meg a rendszerváltozás? Most ünnepelhetnénk már végre!) Most meg arról szól, hogy forradalmárok/kődobálók ellen vízágyúznak az anti-demokratikus/szakszerű rendőrök.

Ha csak ilyen ünnepekre vagyunk képesek, akkor inkább kiszaladok a világból. De legalábbis meg tudom érteni azt a 2 millió (mínusz 200 forradalmár) Budapestit, akik a 4 napos ünnep alatt az ország minden kiadó szobáját lefoglalták egy évre előre. A lényeg: távol Budapesttől.

Ha másért nem. ezért jó lenne egy király nekünk:

  • Végre megint uralkodna ezen a népen valaki. Mert a magyar úgy látszik imádja, ha sanyargatják. Anélkül nem lehet jól szenvedni. És szenvedés nélkül a himnuszunk is gyorsan elavulna. Nekem nem azért tetszett a magyar-olasz győztes meccs, mert megvertük a világbajnokot, hanem azért, mert egymás után meghallgathattam a két himnuszt. Félreértés ne essék: a magyar himnusz gyönyörű, csak éppen alkalmatlan betölteni a célját. A világ összes himnusza induló. A mienk is az: gyászinduló.
  • El nem tudom képzelni, hogy pl. a király szülinapján, milyen indokkal torlaszolnák el az Erzsikét.

Az ilyenek inkább ültetnének fákat. Arra most pont jó az idő. Nincs fagy, nedves a föld.

Reklámok
Kategória: Egyéb
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) BÖF bejegyzéshez

  1. Zoltán szerint:

    > . Ugyanakkor "nemzeti dalunk", legalábbis az alkotmány szerint, államilag elismerte
    Viszont nekünk a ‘Nemzeti dal"-unk is peszimista.

  2. Zoltán szerint:

    Nem akarok flamet, nem akarok senkit megbántani, nem akarok meggyőzni senkit stb. Ja igen: és ez itt szigorúan a magánvéleményem.
     

    "Perception is reality" – mondják az okos marketingesek. (Heveny fordításban: nem az a lényeg, hogy valami valójában micsoda, hanem az, hogy az emberek hogyan vélekednek róla.)
     
    Ha az emberekben más hatást ér el egy himnusz, mint ami akkor az adott népnek valóban fontos (*) lenne, akkor az szerintem nem jó. És ennek semi köze ahhoz, hogy a himnuszunk-e a legszebb vagy hogy a miénk-e az egyetlen "igazi" himnusz.
     
    Életemben nagyon kevés olyan pillanat volt, amikor a himnuszt játszották és az valóban odaillett. Példák:
     
    Újév: Az egész világ felhőtlenül ünnepel ilyenkor. Mi az elmúlt (szükségszerűen rosszul sikerült) esztendőt próbáljuk meg elfelejteni és fohászkodunk egy vígabbért. Azt hiszem, az a legnagyobb problémám vele, hogy – mint manapság szinte mindig -, külső feltételektől várjuk a dolgok jóra fordulását. A fohászkodás és az akarat között óriási a különbség. Jó lenne, ha az emberek rájönnének, hogy egy új év attól lesz jobb, hogy ők valóban azt akarják és nem azért, mert más majd segít nekik. (És ennél a pontnál gyorsan leszögezem: Nem akarok politizálni. Nem vagyok sem a teljes önrendelkezés sem az ész nélküli állami gondoskodás híve sem. Az viszont biztos, hogy honfitársaink gyakran "várják, hogy a dolgok jobbra forduljanak".)
     
    Eredményhirdetés: Az egész világ felhőtlenül ünnepel ilyenkor. Mi meg bőgünk és képzeletben ismét végigjárjuk a győzelemhez vezető gyötrelmes utat. Ez nagyon szép, de sajnos egyben gyorsítósáv a negatív világkép kialakulásához.
     
    Évnyitó: A szerencsétlen 6 (vagy 8) évesek azt sem tudják, mi ez és miért motyog mindenki magában. Ahelyett, hogy egy könnyed, vidám énekkel feledtetnénk el velük az aggódást. Dehogy kívánom én vissza a szici indulókat, de egy ilyen himnusszal meg is alapozzuk az első hetüket. Nem véletlen, hogy mindenki lehangolt és rosszkedvű (bár ami igaz, az igaz: legalább fohászkodott előtte :-)). Nem akarok mindent ráfogni a himnuszunkra, de az biztos, hogy nem segít a helyzeten, pedig helyzetéből adódóan bőségesen tudna.
     
    Ha rajtam múlna (gondolom sokan örülnek, hogy nem), a mai Szózatot elfelejteném, a Himnuszt használnám ünnepi alkalmakra (pl. eskütételekre) és az összes lelkesítő, örülős eseményekre, fogadásokra, aug20-ra meg íratnék egy optimista verziót. Ha persze az is olyan álklasszicizálós Viktor Emanuel-féle gigantomán építészetre hasonlítana, mint az új Nemzeti (mellette azzal a csillogó szaloncukornak álcázott gigantikus bowling csarnokkal), akkor nagy bajban lennénk. (Na tessék: itt egy újabb flame. Erre kérlek NE válaszoljatok!)
     
    Szóval egy gyorsabb, lendületes (de nem pattogós), ugyancsak dallamos, kellően hatásos, könnyen felismerhető és könnyen lejátszható(!), himnusz kéne nénünk.
     
    *: Az meg egy másik vita tárgya lehetne, hogy ma mi igazán fontos a magyar népnek. Szerintem a depresszió (vulgárisabb kifejezéssel élve: "búvalbaszottság") elmúlasztása az első lépés kéne, hogy legyen.

  3. Tamas szerint:

    A magyar himnusz: ima – ahogy azt a neve is mondja. (definíció itt)
    Ilyenje más országoknak nemigen van. Más országoknak  – jobb híján mondjuk angolul – anthem-je van, pontosabban nemzeti anthem-je. Ezt mi szintúgy a "himnusz" szóval fordítjuk, pedig jobb lenne, ha "nemzeti dal"-ként fordítanánk. A különbség műfaji. A nemzeti dalok valóban többnyire indulók – és ezért van, hogy más országok "himnuszai" indulók. Ezek azonban műfaji értelemben nem himnuszok. Nekünk viszont van egy igazi himnuszunk. Ugyanakkor "nemzeti dalunk", legalábbis az alkotmány szerint, államilag elismerten, nincs.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s