Vatikáni stresszkenyér

A szomszéd néni tegnap adott egy darab kovászt, hogy csináljunk belőle vatikáni kenyeret. Az valami email spam-hez vagy méginkább egy piramisjátékhoz hasonlító püspökkenyérféle. A lineáris workflow egyszerűsített folyamata a következő: kapsz kovászt, csinálsz kenyeret és a kovászból adsz tovább a barátodnak.
 
Most itt állunk, térdig stresszben. Öt napig dédelgetni kell a kovászt, aztán a nyár várhatóan legrohanósabb hétvégéjén – Marci fiam jön hozzánk, Visegrádon lovasjátékok lesznek stb. – meg kell sütnünk a kenyeret és a tetejébe még azt is ki kell találnunk, hogy kinek adjuk tovább a kovászt. Az meg csak erjed. Elég ránézni és összeugrik a gyomrom a szorongástól. És még ki sem dobhatjuk, mert lehet, hogy szerencsétlenséget hoz a fejünkre.
 
Épp olyan helyzet, mint amikor Tom Sawyer egy pókot véletlenül a gyertya lángjaiba fújt. Huckleberry Finn kétségbeesett, mondván, hogy az lehet, hogy a pók megölése nem hoz szerecsétlenséget, de olyat még sosem láttak, hogy kifejezetten szerencsét hozott volna. Na így vagyok most én is. Micsoda streszz egy ilyen recept!
 
P.S.: És ha ez még nem lenne elég, akkor Zita itt aggódik, hogy a postom miatt nem lesz hatása a cuccnak. Ez már kész röhej. Inkább sütnénk kiflit.
Reklámok
Kategória: Általános
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s