Christmas pudding

A hölgy Christmas puddingot is főzött a gezemice mellé. Erről aztán egyből előbuggyant belőlem egy nagy adag nosztalgia.

1990-ben Tibivel fél évig Angliában voltunk "üzleti úton". Hiába, nagy üzletről volt szó! Néztek is a határon, de azért beengedtek. Akkor még más világot éltünk. (Ebből csak egyszer volt problémám: Októberben Maggie eltörölte a vízumkényszert, de júliusban még csak egyszeri beutazásra feljogosító engedélyt adtak. Novemberben jöttem visszafelé egy 2 napos párizsi buszkiránduláról. A regény alapötlete az volt, hogy ha nem megyek ki határon, akkor nem tudom visszakavircolni a VAT-t. Így viszont ingyen utazhattam. Odafelé nem is volt gond. Párizsban meg! Soha annyi jó nőt nem láttam, mint ott, a Champs Elysée-n, persze fél év Anglia után! Visszafelé viszont elég nehéz volt elmondani a határőrnek, hogy "vízummal+egyszerivel jöttem be fél évre nyáron, fél év vége előtt egy hónappal elhagytam az országot, viszont most, 2 nappal később megint jövök, hiszen most már nem is kell vízum". A sok toleráns, az idegenekkel közismerten rokonszenvező francia utas meg ott anyázott, hogy egy balkáni menekült miatt 2-3 órát ott kell dekkolniuk az éjjel közepén Doverben. "Ezek elárasztják egész Európát!"

Visszatérve a nosztalgia "trágyára", a Párizsban élő ex-nagybácsim már jóelőre figyelmeztetett, hogy ha eljön a karácsony, ne engedjek a csábításnak, hiába kínálgatják majd, ne kóstoljam meg a Christmas puddingot, mert ehetetlen. Álljak ellent neki, mint Odüsszeusz a sziréneknek.

Én persze nem hittem neki. Én elég nyitott vagyok, a pudding meg olyan szépen énekelt. Tibi el is ment a Sainsbury’s-be (mintha azóta csődbe ment volna a lord) és vett egy sokféleképp elkészíthető, félkész puddingot. Hőálló műa dobozban volt. Az elkészítés menete (remélem pontosan emlékszem!): Borzasztó sokáig tegyük mikróba, várjunk, majd megint borzasztó sokáig tegyük be a mikróba és ezt ismételgessük nagyon sokszor. A villanyszámlát nem mi fizettük.

Esős vasárnap délután volt. A tévében csak egy rugby meccs ment. Már sötét lett, mikor végre elkészült a nagy mű! Tibi behozta és kinyitotta. Sötét, sűrű izé. Az illata – így 20 év távlatából – nekem leginkább a szilvalekvárra emlékeztetett. Hoztunk kistányért, kiskanalat. Megkóstoltuk. Összeröhögtünk. A nagybácsi tök hülyeséget mesélt! Abban a pillanatban mindketten azt gondolhattuk, hogy mi vagyunk az igazán nyitott emberek etalonjai, akik nem elég, hogy crackert pukkantgatnak az angol haverokkal Mikuláskor, de még ezt is megkóstolják.

Aztán jött egy nagy helyzet a rugby meccsen. Jól megtárgyaltuk. Később feltettünk egy Dead Can Dance lemezt. (Aion) Mert mi már akkor, amikor még senki nem is! Ráadásul bakeliten!

Aztán vettünk még egy kisnalállal. Kicsit édes nekem, de tulajdonképpen egész jó. Ekkor eszembe jutott, hogy ki kell szedni a ruhákat a mosógépből. Tévedésből 60 fokon mostam ki a "mentsétek meg a bálnákat" feliratú pólómat és a mellkasáról egy az egyben kiesett a 30×30-as ábra (vagy inkább ámbra?). A többi életben maradt darabot kiteregettem.

Aztán megint leültem. Lemezt cseréltünk. (Azt hiszem a Serpent’s Egg jött.) Elhatároztuk, hogy a többit eltesszük vacsorára. Aztán aznap már nem nyúltunk hozzá.

Másnap megbeszéltük, hogy ilyen rosszat keveset ettünk életünkben. Hallgatnom kellett volna a nagybácsira! De sebaj, legalább megkóstoltuk. Így legalább van mire hivatkoznom, ha megkínálnak.

Reklámok
Kategória: Egyéb
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s