A napozó kos

Múltkor húgomékkal kirándultunk a Szentendre melletti Kőhegyre. (Nem mellesleg, fentről gyönyörű panoráma nyílik a Ford autópiramisra. Komolyabbra fordítva a szót: szinte egész Óbuda az ember lába alatt van. Egy emlékoszlop tanusága szerint maga Petőfi Sándor nézett balra ott, a zöld és sárga turistaút mentén.)
 
Petra, Rudi négy éves unokahúga is jött velünk. Eléggé motivált volt, mert kipróbálhatta a vadiúj (Meindl) túracipőjét. Félúton találtunk egy a sóderes úton heverő, franciaágy méretű kost. Léghajószerűen felpuffadt, ették a bogarak. (Azonnal elkezdtünk körbetelefonálni – persze teljes csőd vasárnap délelőtt találni egy állathullaelhordószolgáltatást. Annyit elmondok, hogy Köjál, ANTSZ, Önkormányzat, Vöröskereszt nem játszik. A végén, egy gödöllői maszek számnál hagytam abba.)
 
Az egész tetejébe Petra ott nyafizott nekünk, hogy "micinál azabilka az úton". Mondtuk neki, hogy napozik. Ez látszólag megnyugtatta, de mikor elindultunk haza, mindannyiunkban ott motoszkált, hogy megint elő fog jönni a téma. Kicsit félve közelítettük meg a kos előtti utolsó (bal)kanyart. Lopva kinéztünk az útra és legnagyobb megdöbbenésünkre a tetemnek hűlt helye volt.
 
Petra most meg azért nyafizott, hogy hova tűnt a bilka. Ha az ember már benne van egy hazugságspirálban, akkor nincs megállás:
"Már eléggé lebarnult és hazament" – hangzott egyből a válaszunk.
Reklámok
Kategória: Általános
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s