A jól nevelt kutya

…úgy ismerhető fel, hogy a gazdája két nap múlva veszi észre, hogy sétáltatás közben valahol elvesztették a nyakörvet. Ugyanis már egy hónapja póráz nélkül sétálunk – simán odajön hozzám, ha hívom.
 
A nagy változás úgy történt, hogy Vilmát megtanítottam számolni. Egyelőre csak kettőig. A módszer lényege következő, csak ajánlani tudom minden olyan gazdinak, akinek nem jön be a kutyája:
 
  • Vilma előreszalad és szagolgat.
  • Behívom: "Vilma, gyere ide!"
  • Vilma le sem szarja, szagolgatás közben felnéz és lassan még messzebb somfordál.
  • Újra hívom, de már nyomatékosabban: "Vilma – Gyere – Ide!"
  • Vilma továbbra sem jön be.
  • Harmadszor NEM próbálkozom (mint korábban akár tízszer is), hanem azt mondom jó hangosan, hogy: "Egy!"
  • Mivel Vilmának (még) fogalma sincs, hogy mi az, hogy "Egy", tovább szaglászik vagy 10 méterre tőlem.
  • Kb. 5 másodperc múlva mondom, hogy: "Kettő!"
  • Vilma a "Kettő"-t sem ismeri, azért még nem tudja, hogy mi fog történni.
  • Hármat már nem mondok, ha kettőre nem jött be, akkor néhány másodperc múlva csípőre tett kézzel, szemből, a legnagyobb felületemet mutatva lassan elindulok felé.
  • Ekkor azt hiszi, hogy játszani fogunk, óvatosan ő is elindul felém.
  • És ekkor jön a meglepetés: Nem ordibálok, nem beszélek sokat, inkább szigorúan, kimérten és főleg jól érthetően ilyeneket mondok neki: "Mi az, hogy nem jössz ide? Mit képzelsz? Takarodj innét! Ne is lássalak! Mész innét?"
  • Vilma megijed, elkezd hátrálni és kb. 5 méterre tőlem lefekszik. Lassan odamegyek és tovább mondom a magamét, közben "tolom" magam előtt. A helyzet elég komikus, hiszen lassított felvételben kergetek egy kutyát, amely megtehetné, hogy nagyon elszalad, de benne van a ragaszkodás is. Érti, hogy nagyon berágtam és azt is, hogy elküldöm magamtól. Ez utóbbi láthatóan meglepi. Önkéntelenül úgy menekül előlem, hogy a házunk felé veszi az irányt. Egy idő múlva már otthon is vagyunk. Betolom a kapun. Ő közelíti a kennelt, mert azt védett helynek gondolja. Én viszont nem engedem neki, hogy oda menjen. Ha mégis bemegy, kitolom onnét.
  • Idegességében pisil. Ez a dominancia jele. Erre megint lecseszem: "Mit képzelsz! Idehugyozol nekem? Ki vagy te?"
  • Kb. 15 perc múlva már tökre ki van idegileg. Összeroskad, lefekszik. Én 5 méterre megállok és az eget kémlelem. A falkavezér is mindig felfelé néz, hogy kimutassa dominanciáját.
  • Ha közeledik, visszaküldöm.
  • 5 perc múlva kimérten magamhoz hívom: "Na…, gyere ide!" Ő azonnal rohan és próbál jól viselkedni, ezerrel leül és figyel. Erre én még olyanokat mondok, hogy: "Kellett ez neked? Legközelebb gyere ide!" stb.
  • Ezután már csak a feloldozás van hátra. Csináltatok vele valamit, amit úgyis tud (pl.: fekszik) és utána megsimogatom, de nem adok neki jutifalatot.
  • Ezzel a "tolás"-nak vége.

A fenti módszert egyszer végigjátszottam vele. A nap hátralévő részében olyan volt, mint a kisangyal, de másnap megint bepróbálkozott. Ekkor már sokkal rövidebb ideig toltam. Ezt követően már néhány napig egyfolytában álomkutyus volt. Megint tolás.

Ez volt egy hónapja. Azóta legkésőbb kettőre mindig visszajön, este meg rohan be a helyére lefeküdni, pedig régen ott kellett könyörögni neki. Megtanult számolni.

Reklámok
Kategória: Egyéb
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s